https://slator.com/machine-translation/deepl-adds-13-european-languages-as-traffic-continues-to-surge/

......

On March 17, 2021, the world’s most popular non-Big Tech machine translation provider, DeepL, announced that it had added support for 13 European languages. The languages are Bulgarian, Czech, Danish, Estonian, Finnish, Greek, Hungarian, Latvian, Lithuanian, Romanian, Slovak, Slovenian, and Swedish.

.......

2021. március 17-én a világ legnépszerűbb nem Big Tech gépi fordításszolgáltatója, a DeepL bejelentette, hogy 13 európai nyelv támogatásával bővült. A nyelvek a következők: bolgár, cseh, dán, észt, finn, görög, magyar, lett, litván, román, szlovák, szlovén és svéd.

___________________________________________________________________________________________________

Élet a halál után

A forditás az angol eredetiből a DeepL online forditó segitségével készült, mert az pár másodperc alatt kiválóan lefordit 1-2 oldalt, és a forditás csak itt-ott szorul korrekcióra. Nem kell "körmölni" (irógépen pötyögtetni), egyszerű "copy and paste" funkcióval gyorsan elkészül.

Copyright 2018 Zoltan Bartok

Előszó

Amikor a baloldal van hatalmon, a jobboldal szenved, és fordítva. Talán elgondolkoztál már azon, miért van ez az áthidalhatatlan szakadék a két oldal között.
Úgy vélem, az emberiség kétpólusúra lett teremtve, azért, hogy véget nem érő konfliktusaink legyenek, amelyek gondolkodásra késztetnek bennünket, ami garantálja a tudat fejlődését. Írásom igazi lényege azonban az, hogy az embernek végül is meg kell szabadulnia baloldali vagy jobboldali beállitottságától, képesnek kell lennie a valóság teljes skálájához viszonyulni, vagyis nem lehet ideológiai meggyőződések rabja.
Hiszem, hogy csak a felszabadult tudatot tartja a Teremtő érdemesnek arra, hogy átmentse azt a létezés egy magasabb szintű formájába amikor a testünk felmondja a szolgálatot. (Valószínűleg más feltételeknek is meg kell felelni.) Én a következők szerint képzelem el ezt az átmentést... Bármennyit is gondolkodtam rajta, csak így tudtam elképzelni, hogy a lelkem (tudatom, bio-elektronikus fájlom, vagy Emberi Operációs Rendszerem, röviden E.O.R.) túlélje a testem halálát, és talán soha nem jutottam volna erre a következtetésre a számítástechnika bizonyos ismeretei nélkül.
TE, - tehát nem a tested, hanem TE, az E.O.R. - ugyanúgy anyagtalan vagy, mint egy fájl, pl. egy számitógép működési, operációs rendszere a számítógép merevlemezén. TE ugyanúgy áttelepithető vagy, mint egy számítógépes fájl. TE addig működsz a testedben, amíg a tested (a "hardver") életben tud tartani. Felfogásom szerint egy E.O.R. körülbelül annyival felsőbbrendű egy számítógépes fájlnál, például egy Windows Operációs Rendszernél, mint a Teremtő az Embernél.

Nem álltam meg itt, mert arra a kérdésre is kerestem a választ, mi történik, ha az ember idős korára szellemileg leépül, pl. Alzheimer-kórban szenved vagy szenilis lesz. A lehetőség amire gondoltam az az, hogy TE (mármint a bio-elektronikus fájlod, az E.O.R.) életed folyamán a Teremtő által valamilyen számunkra ismeretlen módon állandóan elmentésre kerülsz, mint a szöveg, amikor szövegszerkesztőn gépelünk, hogy ami már megvan, az ne veszhessen el. A Teremtő a legjobban kifejlődött és eltárolt E.O.R.-odat fogja átmenteni. Nyilván ez azt jelentené, arra érdemesnek lettél ítélve, hogy tested halálakor ne törlődj. Mindez természetesen drótnélküli technológiával történhet. A Teremtő biztosan rendelkezik ilyen technológiával, és minden bizonnyal még sokkal többel, elvégre honnan máshonnan kaptuk volna a technológiánkat? Az E.O.R.-unk vezeték nélküli feltöltése könnyen elképzelhető: az Univerzum tele van energiával, onnan kapja az agyunk is az áramot, amit aztán átalakít és az idegeinken keresztül továbbít, hogy a szívünk dobogjon. Ami a Teremtő "laboratóriumát" illeti az Univerzumban? Nos, használd a képzelőerődet.

Úgy gondolom, az álmokat is meg kell itt említenünk. Az E.O.R.-ban valószinűleg van egy "videószerkesztő", mint például a Windows Operációs Rendszerben is. Az agy folyamatosan kap oxigént, mivel a vérkeringés sosem áll le, tehát valamit tennie kell, amíg alszunk. A "videószerkesztőnk" beindul, és a memóriában tárolt, felhalmozódott információk felhasználásával különböző "prezentációkat" állít össze. (Amikor hektikus, zilált az életünk, az álmunk is nyomasztó, zavaros és vagy csak alig-alig emlékszünk rá, vagy gyorsan köddé is válik, viszont ha nyugodt és kiegyensúlyozott az elmeállapotunk, az álmunk is rendezett, kellemes és jól "vissza-játszható".)

Mint minden más funkció, ez a "videókészítés" sem az agyban történik, hanem az E.O.R.-ban, amely az agy áramkörein működik. Hasonlóképpen, egy Windows videót a Windows Operációs Rendszer videószerkesztője hoz létre, amely a számítógép központi feldolgozó egységének (CPU-nak) áramkörén működik. Tehát az agy (a test CPU-ja) teszi lehetővé, hogy TE, az E.O.R., működhess, ahogyan a számítógép CPU-ja teszi lehetővé, hogy a számítógép operációs rendszere működhessen. Természetesen a "hardver" és az "operációs rendszer" függ egymástól, szimbiózisban állnak, egyik sem működhet a másik nélkül. Ez nem jelenti azt, hogy TE, az E.O.R., nem tudnál létezni agy nélkül (és persze a perifériás támogató mechanizmus, a többi testrész nélkül). TE létezhetnél - miközben nem működnél, vagyis nem élnél - a Teremtő által ki tudja hol tárolva, ahogyan egy számítógép operációs rendszere is létezhet - nem működve, nem "élve" - egy adattároló eszközön. Persze hangsúlyozni kell, hogy egy E.O.R. valószínűleg annyival magasabb rendű egy számítógép operációs rendszerénél, mint a Teremtő az Emberhez viszonyitva, vagyis összehasonlíthatatlanul.

Nos, vajon TE, mint korrupt vagy nem eléggé ön-fejlesztett operációs rendszer, törlődsz a tested halálakor, vagy eléggé felfejlődtél és el leszel mentve, fel leszel töltve egy elképzelhetetlenül fejlettebb testbe, és folytatod létezésedet az általunk menyországnak nevezett "valahol"?

Még mindig úgy gondolsz Istenre, mint egy öregemberre hosszú, ősz szakállal, vagy elfogadod egy valóban természetfeletti entitás gondolatát, amely képes működni abban a nagy ismeretlenben, amit Univerzumnak hivunk?

.........

Talán soha nem fogjuk megtudni, de nagyon is lehetséges, hogy a Teremtőnek vannak köztünk ügynökei, akiknek az a feladatuk, hogy megnehezitsék életünket, hogy állandóan próbára tegyenek bennünket, igy biztosítva a tudati fejlődés folyamatosságát. Biztosan átlagon felüli intelligenciával rendelkeznének, ők lennének azok, akik a Teremtőtől kapják a tudást, pl. hogy fejlesszék technológiánkat, és ők lennének azok, akik bármit megtesznek, akár csalnak, hazudnak vagy ölnek is amikor szükséges, hogy előbbre vigyék az emberiséget. Nyilván az is része szerepüknek, hogy megpróbálnak tévútra csalni bennünket; igy a Teremtő láthatja, ki az, aki képes felismerni a csapdákat és elég erős is ahhoz, hogy ellenáljon a kisértéseknek. És valószínűleg ők azok, akik segítenek majd a Teremtőnek abban, hogy az emberiséggel folytatott kísérlet ezen ciklusa véget érjen,  amikor annak eljön az ideje. Csak találgathatunk, hogy ezek az ügynökök, talán az úgynevezett globalisták, beavatottak e, és hogy a "menyországba" szóló jegyük már ki van-e fizetve, vagy hogy esetleg elkárhoztak, mert elfogadták a Teremtő által felkinált negativ szerepet.

Élet a halál után

Már jó ideje gondolkodom azon, hogy megosztok valamit, ami valószínűleg bárkinek hasznára válhat. Ami visszatartott, az az a gondolat, hogy mindannyiunknak megvan a saját életmódja - saját tapasztalataink, amelyekből levonjuk a magunk következtetéseit - és a saját meggyőződésünk arról, hogy miért vagyunk itt egyáltalán, és hová mehetünk, ha egyszer elérjük utunk végét itt a Földön. Ma, miután a Facebookon olvastam egy beszámolót a Huntington Station kerítésén lévő graffitiről, amely az összes fehér ember megölésére szólít fel, nem tudom tovább visszatartani magam. És nem csak azért, mert fehér vagyok.

Nos, először is, soha nem gondoltam magamra igazán fehér emberként, ahogyan - miután elértem érettségem egy bizonyos mérföldkövét - nem tartom magam baloldalinak vagy jobboldalinak, liberálisnak vagy konzervatívnak, és inkább nem is korlátozom magam nemzetiségre. Ebből talán látható, hogy nem tartozom egyetlen vallási ághoz sem. Hadd tegyem gyorsan hozzá, hogy vallástalanságom nem jelenti azt, hogy nem hiszek a felsőbb hatalmakban (a Teremtőnkben).

Lehetséges, hogy a gondolkodásom nem fejlődött volna úgy, ahogyan fejlődött, ha kevésbé kihívásokkal teli életem lett volna. Az orosz megszállás alatt álló kommunista Magyarországon nőttem fel. Nem volt kellemes élmény, hogy 1956-ban, a forradalom leverése után apámat bebörtönözték. 17 évesen magam is börtönbe kerültem, mert a rezsim szerint illegális kísérletet tettem az ország déli határának átlépésére, majd - mivel illegális kísérletem miatt büntetett előéletű voltam - a rendes katonai szolgálat helyett munkatáborban szolgáltam. Természetesen haragudtam a kommunistákra, és lelkileg iszonyúan szenvedtem a szabadság hiánya miatt. Csaknem egy életen át tartó küzdelembe került, mire rájöttem, hogy tulajdonképpen hálás lehetek, hogy minden úgy történt az életemben, ahogy történt.

Majdnem 40 év külföldön töltött idő után lettem nyugdíjas, és szigorúan anyagi okokból költöztem Magyarországra, hogy itt éljem idősebb éveimet. Mivel a kommunista rendszerben felnőve nem kondicionáltak a pénz imádatára, nem gazdálkodtam okosan a pénzügyeimmel, soha nem fektettem be ingatlanba, mindig mindent béreltem vagy lízingeltem, így miután úgy éreztem, hogy kénytelen vagyok korengedményes nyugdíjba vonulni, mert nem bírtam tovább a munkahelyi stresszt, nem tudtam volna tovább élni az USA-ban a nem túl magas nyugdijamból.

Egy lány, akivel jártam mielőtt 1973-ban elhagytam Magyarországot, nemrég elgondolkodtató kérdést tett fel nekem. Azt hiszem, itt helyénvaló megemlíteni, hogy míg én azokban a korábbi években a fent leírt tapasztalataim következtében eléggé úgynevezett jobboldali voltam, ő baloldali gondolkodású volt, az egyik egyetemen a kommunista ifjúsági mozgalom titkáraként szolgált. Úgy gondolom, ő őszintén hitt a kommunizmus, illetve a szocializmus jóságában, és feltételezem, hogy a kommunista rendszer 1990-re bekövetkezett összeomlása után sem változott ez a nézete. Szóval, íme a kérdés, amit feltett nekem, természetesen magyarul, mivel sosem törődött azzal, hogy megtanuljon angolul. "A szabadságról alkotott véleményeddel és felfogásoddal hogyan látod a jelenlegi magyarországi helyzetet?" A kérdése kissé meglepett, mert korábban sosem voltak politikai jellegű beszélgetéseink. Talán azt gondolta, hogy miután néhány éve ismét Magyarországon élek, és látom, hogy a társadalomnak az a része, amelyik a szocializmus összeomlása előtt viszonylagos biztonságot élvezett, mennyire kiábrándult, talán én is helytelenítem a jelenlegi kormányt, amelyet a FIDESZ egyik alapítója, Orbán Viktor vezet. A válaszok, amelyeket neki adtam, összefüggnek azzal, hogy miért kezdtem el reagálni arra a graffitire a Huntington Állomásnál.

Magyarország nem különbözik más nemzetektől, szegmentált, mindig is az volt. Vannak, akik szemben állnak másokkal, különböző okokból kifolyólag. Ebben a társadalomban 1990 óta ismét nagy szerepet játszik a politika. Természetesen mind a baloldaliak, mind a jobboldaliak úgy gondolják, az övék a helyes elképzelés. Nyilvánvaló, hogy amikor a kormányt a baloldal irányítja, a jobboldal tábora szenved, és fordítva.

Sejtettem, hogy ez a volt barátnőm nem nagyon örül az Orbán-rezsimnek, ahogyan a baloldalon sokan szeretik nevezni a jelenlegi kormányt, ezért igyekeztem óvatos lenni a válaszomban. Először is rámutattam, hogy miközben ő azon bánkódik, milyen nyomorultul érezheti magát sok baloldali mostanában, nem volna szabad megfeledkeznie azokról, akik ugyancsak szenvedtek a baloldal uralma alatt, különösen mielőtt a demokratikus választások megtartása lehetővé vált. Válaszom lényegéről később bővebben.

Mielőtt rátérnék arra, hogy szerintem miként lehetséges az élet a halál után, megpróbálom elemezni azt, hogy az én felfogásom szerint miért nem jutnak sokan még csak a közelébe sem az örök élet elérésének. Megkísérlem majd elemezni a mindennapi élet és az Univerzum misztériuma közötti összefüggést, és ittlétünk célját, létünk értelmét. Amikor ezt az elemzést végzem, nem szeretek kizárólag tudományos tényekre támaszkodni. Kétségtelen, hogy vannak nagyszerű tudományos eredmények. Azonban rengeteg hamis tudomány is létezik. Különösen mióta a közösségi médiák annyira divatosak lettek, az igaz és valódi tudomány rengeteg ostobasággal hígul. Manapság az emberek saját elképzeléseiket gyakran csak vágyálmokra, vagy ami még rosszabb, ostoba képzelgésre alapozva prezentálják és olyan lazán beszélnek például az Univerzumról, mint egy tál levesről. A személyes vélemények, elméletek és elképzelések gyakran nélkülözik az ismeretlen iránti megérdemelt tiszteletet. Sokan úgy beszélnek Istenről, mintha a fickó a játszótársuk lenne. A legrosszabb az, hogy sok fiatal kizárólag az internet dzsungeléből szerzett információkra hagyatkozik. Amit így tanulnak, azzal tovább oktatnak másokat. Rendkívül óvatosnak kell lenni, amikor a tudás ilyen bőséges. Az általunk elfogyasztott szellemi táplálék megerősithet, de meg is törhet minket.

Visszatérve barátom kérdésére. Arra kértem, hogy különös figyelmet fordítson arra, amit a következő mondatokban leírok, és arra kérem az olvasót is, hogy tegye ugyanezt, mert szerintem talán ez tartalmazza a legfontosabb üzenetet, amit valakinek valaha is hallania kell.

Miután arra a következtetésre jutottam, hogy az emberiség két nagy táborra, az úgynevezett bal- és jobboldalra oszlik, és hogy az e két oldal közötti különbségek kibékíthetetlenek, elkezdtem azon gondolkodni, vajon miért van ez igy. Miért van az, hogy egy baloldali ember még akkor sem tudna úgy gondolkodni, mint egy jobboldali, és fordítva, ha erőltetetten próbálkozna? Csak egyetlen logikus választ találtam: az emberiség két ellentétes programozottságú tudattal lett teremtve. Itt van, hogy miért. Szükség van a szembenálló csoportok közötti folyamatos küzdelemre, szükség van a folyamatos konfliktusra, hogy a tudat állandó kihivásokkal küzdjön. Ha nem lenne ellentét, nem lenne szükség gondolkodásra, arra, hogy kieszeljük, hogyan védekezzünk vagy hogyan támadjunk, hogyan győzzük meg vagy hódítsuk meg az ellentábort. A programozottság olyan mértékű, hogy szilárdan hiszünk a saját felfogásunkban arról, hogyan kellene élnünk az életünket, hogyan kellene működnie a világunknak. Természetesen, nem csak bal és jobboldali ellentétről van szó. Sokféle szembenállás létezik: férfiak és nők, úgynevezett fehérek és színesbőrűek, konzervatívok és liberálisok, kereszténység és egyéb vallások, értelmiségiek kontra kevésbé műveltek stb.

El tudnám képzelni, hogy egy nagyon békés világban éljünk, ahol mindenki jól kijön mindenkivel, ahol az emberek mindig egyetértenek egymással. Ez a távoli jövőben még valóság is lehetne, ha az emberiség időközben nem pusztitja el önmagát. Persze egy ilyen utópia azt jelentené, hogy mindenki, vagy legalábbis az emberiség túlnyomó többsége elérné a tudati fejlődés lehető legmagasabb szintjét. Nos, elég csak a sötét középkorra gondolni, hogy lássuk, milyen barbár tud lenni az ember. Az elmúlt néhány száz év alatt kétségkivül sokat fejlődtünk, ennek ellenére háborúk, az erőszak számos formája, mindenféle negatív események sújtják létünket, így talán a tökéletesség elérése csak vágyálom, legalábbis az emberiség egészére vonatkozóan. És itt az én elméletem: a tökéletesség elérése nem lehetséges az emberiség egésze számára, de az egyén számára határozottan lehetséges.

Csak találgatni tudok, mennyire kell tökéletesnek lenni ahhoz, hogy valaki igazi emberi lénynek minősüljön, és átmenjen a NAGY TESZT-en. A NAGY TESZT-ről majd később. Mit értek igazi emberi lényen? Megpróbálkozom egy definícióval. Úgy gondolom, az embernek el kell érnie az érettség egy bizonyos szintjét, ahol világosan felismeri, hogy van egy határozott határvonal jó és rossz között. Az embernek világosan meg kell értenie, hogy mi a helyes és mi a helytelen, és képesnek kell lennie arra, hogy eldöntse, az élet helyes oldalán akar élni. És itt van valami nagyon érdekes: talán az élet helyes oldala nem ugyanaz egy úgynevezett jobboldali számára, mint egy úgynevezett baloldali számára. Mint emlitettem, én korábban jobboldaliként azonosítottam magam. Határozott elképzeléseim voltak arról, mit jelent az élet helyes oldala. Bizonyos értelemben a saját hitem csapdájában voltam. Ennek megfelelően éltem az életemet. Úgy játszottam a szerepemet, ahogyan egy baloldali is játssza a saját szerepét. Egy ponton azonban rájöttem, hogy amíg csak úgy gondolkodom, ahogy a jobboldaliak gondolkodnak, addig csak félig vagyok ember. Azóta igyekszem a valóság teljes skálájához igazodni. Ez azt jelenti, hogy azt is meg kell értenem, egy baloldali miért gondolkodik úgy, ahogy a baloldaliak gondolkodnak. Vagyis, ha a baloldaliak  gondolatait nem is fogadom el magamnak, számukra elfogadhatónak tartom azokat. Ez azt is jelenti, hogy elfogadom a baloldaliakat olyannak, amilyenek, tiszteletben tartom a nézeteiket, pozitívan gondolkodom róluk, megértem, hogy azt teszik, amire programozva lettek, játszva a szerepüket ebben a folyamatos konfliktusban. Most már soha nem próbálnám meggyőzni őket arról, hogy tévednek, vagy hogy az én szemüvegemen keresztül kellene látniuk a világot.

Nem áll szándékomban hencegni, de úgy gondolom, jelentős előrelépést tettem abban, hogy képes vagyok pozitív módon viszonyulni embertársaimhoz. Olyannak látom magam, aki sok mindenen ment keresztül, akinek rengeteg kihívása volt ezen a próbatételen, amit életnek hívunk, akinek sok kérdése volt a létezésünkkel kapcsolatban. És örömmel mondhatom, hogy kaptam néhány választ. Válaszokat, felismeréseket, amelyeket kötelességemnek érzek megosztani.

A leggyakrabban feltett kérdés bizonyára az, hogy van-e valamilyen formában folytatás, miután a földi életünk véget ér. A vallások azt tanítják, hogy a lelkünk, a szellemünk soha nem hal meg. Mivel azonban soha senki nem tudott egyértelmű magyarázatot adni arra, hogy pontosan mi történik, amikor, vagy miután fizikai testünk megszűnik működni, a halál utáni létezés továbbra is csak találgatások tárgya marad. Sokan egyszerűen nem hisznek a halál utáni létben, mert soha nem volt rá megbízható bizonyíték, vagy mert úgy gondolják, hogy tudományosan lehetetlen. Vannak, akik hisznek a reinkarnációban, ami szintén nem bizonyitható.

Igyekszem racionális gondolkodással megközelíteni a halál utáni lét kérdését. Először is nézzünk valami hasonlóan rejtélyes dolgot, az Univerzum végtelenségét. A tudatunk nem képes viszonyulni a végtelenséghez, de emiatt nem mondhatjuk, hogy az Univerzum nem végtelen. Tehát csak azért, mert az emberi agy képtelen felfogni, hogyan lehetséges élet a halál után, nem állithatjuk, hogy az lehetetlen. Másodszor, tudatosan viszonyulunk létezésünkhöz, logikus kérdéseket teszünk fel vele kapcsolatban. Logikátlan lenne, ha a kérdéseinkre nem léteznének válaszok. Minden kérdésre kell, hogy legyen válasz, még arra a kérdésre is, hogy mit jelent valójában az Univerzum végtelensége. Az, hogy emberi ész nem tudja megtalálni a válaszokat, nem jelenti azt, hogy azok a válaszok nem léteznek.

Arra következtetek, hogy a válaszok a létezésünk következő szakaszában várnak ránk, miután a földi életünk véget ér. Valójában lehetséges, hogy a következő fázis csak részleges válaszokat fog adni nekünk, és további fázisokat kell elérnünk ahhoz, hogy teljesen megvilágosodjunk.

Jelenleg közvetlen gondunk a halál túlélése. Valószínűleg a vallási tanítások miatt sokan hisznek a mennyországban, sőt, bizonyos elképzeléseik is vannak arról, hogy az hogyan nézne ki, vagy hogyan kellene kinéznie. Lehet, hogy csalódást okozok azoknak, akik szerint a mennyben lenni olyan, mint a paradicsomban lenni, semmit sem csinálni, élvezni az örök boldogságot. Én úgy gondolom, hogy a következő szakasz sokkal keményebb próbatétel lesz, mint amivel jelenleg van dolgunk. Ennek megfelelően azok közülünk, akik oda felemelkednek, valószínűleg megfelelően megnövelt képességekkel rendelkeznek majd.

Most pedig térjünk rá arra a kérdésre, hogy ki érheti el a következő fázist, illetve mi kellhet ahhoz, hogy oda eljussunk. A válaszom erre a kérdésre valószínűleg még kiábrándítóbb sokak számára. Úgy gondolom, nincs automatikus minősítés, és nagyon is lehetséges, hogy csak nagyon kevesen jutnak el közülünk a következő fázisba. Azok közülünk, akik megfelelnek a kritériumoknak.

A létezésünk valószínűleg egy kísérlet. Kísérlet ki által, kérdezhetnénk. Nos, a történelem során már számtalanszor hallottuk az Isten nevet. Számomra Isten magasabb szintű, magasabb intelligenciájú, az embernél jóval magasabb rendű erőt jelent. Mennyivel erősebb és intelligensebb az embernél? Ki tudja. Ez ugyanolyan rejtély számunkra, mint a halál utáni lét. Az Univerzum felmérhetetlen kiterjedését véve alapul Isten az ember képességének több milliárdszorosával birhat. Elképzelni sem tudjuk. És ha azt a kijelentést merjük tenni, hogy az Univerzumban minden lehetséges, akkor azt is mondhatjuk, hogy Isten bármire képes.

Mivégre az emberiséggel folytatott kisérlet a Földön? Isten tudja. A tény az, hogy létezünk. Szerintem a létezésünk nem lehet véletlen. Az Univerzum túlságosan tökéletesnek és precíznek tűnik, működése nem lehet véletlenszerű vagy kaotikus, tehát az ittlétünknek értelme és célja kell, hogy legyen.

Nem lennék meglepődve, ha a következő fázisok valamelyikében - ha eljutok odáig -, felismerném, azért létezem, hogy elérjem az evolúció azon szintjét, amelyen felfokozott képességeimmel olyan könnyű lesz majd viszonyulni ahhoz, hogy mi a végtelen, vagy mi az Isten, mint megérteni, hogy kétszer kettő miért négy. Ha elfogadjuk, hogy ebben a tökéletes Univerzumban bármi lehetséges, akkor nem igényel erőfeszítést elképzelni, mint az egyik lehetséges változatot, hogy a lelkünk, (ami az egónk, az identitásunk, az emlékezetünk, a tudatunk stb. kombinációja), elhagyja a fizikai testünket, amikor az meghal, és "felszáll a mennyekbe", hogy ott elfoglaljon egy talán sokkal kifinomultabb, sokkal fejlettebb "testet", vagy - átmenetileg - leparkoljon egy csúcstechnológiás tárolóeszközben. (Hiszem, hogy számitógép technológiánkat a teremtő Istentől - attól a bizonyos elképzelhetetlenül hatalmas emberfeletti erőtől - kaptuk/kapjuk, amely az Univerzumban az ember által ismert adatbázis "felhőbe" történő fájl feltöltést sokkal magasabb szinten alkalmazza, és az emberi lélek igy mentődik el, igy töltődik fel a "mennyekbe".)  Azt is el tudom képzelni, hogy egy szintetikus új testben képesek leszünk majd a csillagok között fénysebességgel, vagy akár a gondolat sebességével közlekedni, és olyan bolygókat látogatni, ahol megtapasztalhatók annak megnyilvánulásai, hogy valójában mennyire tökéletes az Univerzum. Igen, ha bármi ilyesmi lehetséges, én mindenképpen szeretnék a részese lenni. (Nem olyan "menyországba" szeretnék feljutni, ahol boldog semmittevéssel telik az örökélet, hiszen számomra az effajta unalmas vegetálásnak semmi értelme.)

Ismétlem, néhányan vagy sokan közülünk valószínűleg soha nem jutnak el a következő fázisba. Nem azért, mert vétkeztünk és nem érdemeljük meg, hogy felemelkedjünk ebből az életből. Nem, sokkal rosszabb a helyzet: lehet, hogy nincs meg bennünk az, ami ahhoz szükséges, hogy elérjük a tökéletességet, vagy a tökéletességhez közeli állapotot, ami ahhoz szükséges, hogy innen továbblépjünk. Azok közülünk, akik tovább fognak lépni, ennek a kísérletnek a pozitív eredményei, ők azok, akik jogosultak rá. Olyan ez, mint a felvételi vizsga egy egyetemre: lehetünk szépek, jószívűek, jó modorúak, jó szándékúak, és így tovább, mindenféle negatívum nélkül, de ha nem érünk el elég magas pontszámot, nem nyerünk felvételt. Nos, a következő fázisba való fel nem jutás valószínűleg azt jelenti, hogy amikor a fizikai testünk már nem tud minket tovább életben tartani, eltűnünk, megszűnünk létezni. Ezért, és itt jön a különbség a csak létezés és a tudatos élet között, minél hamarabb el kell kezdenünk követni az ösztöneinket. Igen, az ösztöneinket. Senki sem kezd el tudatosan gondolkodni az életről. A programozásnak a génjeinkben kell lennie. Egyeseknél az első gondolatok arról, hogy kik vagyunk, miért vagyunk itt, már egészen fiatal korban megjelennek. Másoknál az ébredés később, felnőttkorban következik be, de vannak olyanok is, akiknél soha. A környezetünk, a társadalom, a világ eseményei mind-mind felelősek azért, hogy spirituálisan életre kelünk. A család, amelyben felnövünk, óriási hatással lehet a gondolkodásunkra. A család tulajdonképpen kisiklathatja egész életünket, vagy fékezheti fejlődésünket. Természetesen nagyon pozitív hatása is lehet, és akiknek megadatik, hogy építő jellegű környezetben nőjjenek fel, azoknak ugrásszerű fejlődési lehetőségük van. Nos, ha ezt olvasod, és te is azok közé a "szerencsétlenek" közé tartozol, akik egy destruktív környezet miatt szenvednek, akkor arra biztatlak, találd meg a módját annak, hogy minél hamarabb felszabadítsd és függetlenítsd magad.  Útmutatás "felülről" impulzusok formájában folyamatosan érkezik az agyba, de el kell távolitanod a gondolatvilágodat kitöltő környezet-hatást az elmédből, fel kell szabadítanod agykapacitást, hogy fogadni tudd az impulzusokat. Óriási különbség, hogy a gondolataidat az elmédet lefoglaló körülmények generálják-e, vagy azok az impulzusok, amelyek arra ösztönözhetnek, hogy a helyes irányba mozdulj.

Szeretnék valamit világossá tenni. Amikor a tökéletességre való törekvésről beszélek, nem arra gondolok, hogy izomtömeget építsünk, vagy szépségkirálynővé váljunk. Arról sincs szó, hogy milliárdossá kell válnunk. Amire szükségünk van, az a tudásunk növelése, minél több hasznos információ felhalmozása. Ha egészségesen élünk, jól táplálkozunk, eleget pihenünk, kerüljük az olyan romboló szokásokat, mint a drogok, a dohány és az alkohol, akkor a szuper-számítógépünk, az agyunk, képes lesz megfelelően működni, megemészteni a felhalmozott információkat, és fontos felismerésekre és következtetésekre jutni. Nem tudom, mások hogyan fejlődnek mentálisan, de a saját utamról tudok beszélni. Minél többet ismerek fel, annál éhesebb leszek a tudásra.

Csak találgatni tudom, hogy az emberiség hány százaléka, de attól tartok, a nagy többség nem törődik azzal, kap-e esélyt arra, hogy a létezés egy következő szakaszába lépjen. Ők valószínűleg nem is fognak. Szerintem akarnunk kell, hogy esélyt kapjunk a felemelkedésre és szilárdan hinnünk kell abban, hogy az lehetséges. A legfontosabb, törekednünk kell a tökéletességre, és meg kell felelnünk az elvárásoknak.

Mit értek elvárásokon? Elképzelésem szerint a léc meglehetősen magasan helyezkedik el. Ahogy korábban mondtam, szerintem nem elég csak jónak lenni, az igazán emberré válásban is ki kell teljesedni. A Tízparancsolat arra tanit bennünket, hogy ne vétkezzünk. Ha engedelmeskedünk ezeknek a parancsolatknak, az már jó kezdet. Ha vétkezünk, és ugyanazokat a bűnöket újra és újra elkövetjük, akkor reménytelenek vagyunk. Ha egyszer rájövünk, hogy amit tettünk, az rossz, képesnek kell lennünk arra, hogy nem ismétlünk. Ehhez persze előbb az akaraterőnket is fejleszteni kell. Akaraterő nélkül még nagyon sok bepótolnivalónk van, ezért még ne is álmodjunk a halál utáni létről. Úgy gondolom, hogy ha a jóság magja nem él bennünk már egészen kicsi korunktól kezdve, akkor nem túl jók az esélyeink. Abban biztos vagyok, hogy Isten nem értékeli, ha elpusztítjuk, vagy akár csak kárt teszünk a teremtésében. Ha véletlenül, akaratlanul tesszük, az más. Ha azonban tudatosan és szándékosan ölünk meg egy embertársunkat, megfosztva őt attól a lehetőségtől, hogy elég éretté váljon a következő fázis eléréséhez, akkor teljesen leírjuk magunkat. Erre az életemet merném fogadni.

Persze, ami nekem helyes, nem biztos, hogy másnak is az. Én csak néhány alapvető iránymutatást próbálok adni. Végül is különböző utakon haladunk az életben. Abban is biztos vagyok, hogy nincs két egyforma életút, ezért nem lehet két egyforma hitrendszer sem, hacsak nem vakhitről van szó, ami véleményem szerint teljesen értéktelen. Meg kell szereznünk a saját tapasztalatainkat ahhoz, hogy a hitünk erősödni tudjon. Nyilvánvaló, hogy ha képesek vagyunk önállóan gondolkodni, akkor a saját tapasztalatainkból vonjuk le a következtetéseinket.

Soha ne hagyatkozzunk arra, amit másoktól hallunk, kivéve ha a forrás kétséget kizáróan megbizható. A közösségi médiában gyakran olvashatunk felháborító kijelentéseket, amelyeket ismeretlenek tettek közzé, miután olvasták ugyanazt más ismeretlenektől. A kijelentés eredetileg származhatott olyan valakitől, akinek valamilyen terve volt, aki tudta, hogyan befolyásolhatja ügyesen mások gondolkodását. Lehet, hogy az állítás a kezdeményező számára jól hangzott, de lehetett nyílt hazugság is, a félrevezetés szándékával.

Mindenesetre, ha van valami, amiért érdemes élni, és most szigorúan a magam nevében beszélek, remélve ugyanakkor, hogy vannak mások is, akik ugyanígy gondolkodnak, akkor az az a remény, hogy az Univerzum rejtélye megoldható. Egyszerűen nem tudok ennél nagyobbat elképzelni. Rendben, hadd siessek hozzátenni, hogy hét évtized van mögöttem, így lehetetlen, hogy a mindennapok apró örömeit vonzóbbnak lássam. Megettem már legalább 50.000 tojást, 3 tonna húst, 25.000 almát és rengeteg más élelmiszert, és nem kevesebb, mint 10.000 gallon vizet ittam. Sokszor főztem, mosogattam, vásároltam stb. Sokszor azt kívántam, bárcsak ne lennék szerves anyagból. Elképzeltem, milyen jó lenne, ha szintetikus testem lenne, és ahelyett, hogy olyan gyakran megyek a piacra, elmehetnék tankolni egy töltőállomásra. Nagyon remélem, hogy ha lesz egy következő fázis, ott nem kell majd törődnöm egy olyan sokféle karbantartást igénylő testtel, mint a jelenlegi.

Visszatérve arra, hogy mi kellhet az örökkévalóságra való jogosultság megszerzéséhez. Mint már mondtuk, nem elég csak jónak és felvilágosultnak lenni. Az embernek közvetlen kapcsolatot kell teremtenie a Teremtővel. Ez azt jelenti, hogy nem számithatunk másokra, például papokra, de még egy olyan (állítólagos) megváltóra sem, mint Jézus Krisztus. Természetesen a Krisztuséhoz hasonló tanítások követése jó kezdet, de végül is képesnek kell lennünk arra, hogy Istent kövessük. Hogyan tudunk ilyen kapcsolatot teremteni? Lehet, hogy nem tudunk, mert nincs meg bennünk az, ami ehhez szükséges. Ha megvan, akkor életünk során alkalmanként felismerjük ezt. Ügyeljünk arra, hogy megragadjuk a kapott lehetőséget, és a megfelelő módon alkalmazkodunk. Maradjunk az élet jó oldalán. Rengeteg csapda, rengeteg kísértés lesz, amelyek könnyen kimoshatják a tudatunkból annak a különleges pillanatnak az emlékét, amikor úgy éreztük, hogy kapcsolatba kerültünk Istennel. Talán soha többé nem jön el az a különleges pillanat. Azonban, még ha nem is vagy hívő, de szeretnéd tudni, hogy azzá válhatsz-e, imádkozz, és reméld, hogy imád meghallgatásra talál. Mit értek imádkozás alatt? Nem egy templomban térdelést és egy könyvből imákat mormolást. Az imádkozásnak a saját gondolatmenetednek kell lennie. Próbáld megnyitni az elmédet, és tiszta őszinteséggel hívni Istent az életedbe. Ha nehezen győzöd meg magad arról, hogy létezhet Isten, vagy ha úgy gondolod, hogy jobban tudod, minthogy átadd az irányítást, akkor az imád nem fog eredményt hozni. Ezt nem lehet szinlelni. Imádságodat azzal kell kezdened, hogy kijelented, hiszed, hogy egy felsőbb hatalom teremtménye vagy, és kijelented, hogy szívesen fogadnád a vezetést. Már az imádságod során vezetést fogsz kapni, és elméd a megfelelő gondolatokat fogja generálni. Nem azért, mert az elméd természetes módon képes erre, hanem inkább azért, mert az elméd elkezdi a megfelelő impulzusokat kapni. Ez egyébként ima nélkül is mindig megtörténik. Az éter tele van impulzusokkal, amelyek megpróbálnak behatolni az emberek elméjébe. A probléma az, hogy nagyon kevesen tartják elég nyitottan az elméjüket ahhoz, hogy be tudják fogadni ezeket az impulzusokat. Néhányan még akkor sem képesek megnyílni, ha szeretnének.

Már nagyon megszoktuk, hogy a kapott információ politikai hangvételű, ezért most én is hasonló tónussal próbálkozom, hogy a felületesebben gondolkodók számára is érdekes legyen a mondanivalóm. Ezt nem sértésnek szántam, időnként szinte mindannyian ebbe a kategóriába tartozunk. Természetesen a politizálás automatikusan azt jelenti, hogy állást foglalunk. Baloldaliként vagy jobboldaliként.

A baloldali gének bizonyára azokban is jelen vannak, akik egyébként jobbra hajlanak, szunnyadva, amíg Felsőbb Erők nem aktiválják azt néhányunkban, olyan kifinomult módszerekkel, amelyeket el sem tudunk képzelni, azért, hogy a baloldali kisebbségben lévő kemény mag mindig megfelelő tűzerővel rendelkezzen. Azt hiszem, mindazok számára, akik használják az eszüket gondolkodásra, világos, hogy ez a baloldali kemény mag valójában egy nagyon kicsi, de rendkívüli képességekkel megáldott kisebbség. A sakkozók közösségét lehetne összehasonlításként használni. Az a néhány nagymester a csúcson, az összes játékos felső 1 százalékának töredéke, jobb, mint a többi játékos együttvéve. Egyetlen nagymester is sikeresen játszhat és nyerhet egy nagy csoport átlagos játékos ellen, akik összevonják erőforrásaikat, és játék közben konzultálnak egymással. Néha elgondolkozom azon, hogy a baloldaliak kemény magja talán Isten ügynökeinek egy serege, akik azért vannak itt, hogy folyamatosan konfliktusokat okozzanak, amelyek szükségesek a tudat serkentéséhez, hogy az evolúció ne álljon meg. Ha nem, akkor jobb, ha ők is idafigyelnek.

Amit nem lehet eléggé hangsúlyozni: ha csupán gyorsan múló földi létünk fontos számunkra, sokat veszithetünk. A végtelen Univerzumban végtelen lehetőség várhat azokra, akik megfelelnek bizonyos elvárásoknak. Korlátozott képzelőerőmmel lehet némi elképzelésem a túlvilágról, de tudnom kell, hogy egy felsőbbrendű entitásként való létezés sokkal többet jelenthet annál, mint amit én el tudok képzelni. Nyissuk meg a tudatunkat arra a lehetőségre, hogy csodák várhatnak ránk, ezért gondoskodjunk arról, hogy soha ne felejtsük, mit jelent igazán embernek lenni, mert ez kellhet ahhoz, hogy elérjük ezt a szinte elképzelhetetlen álmot.

Lehet csodálatos életed itt a Földön. Lehet, hogy tehetséges vagy, lehet, hogy olyan találmányaid vannak, amelyek szupergazdaggá tettek, így olyan fényűző életmódot élvezhetsz, amiről a legtöbben csak álmodnak. Ne feledd, semmi sem tart örökké. Minden kaland, minden utazás ezen a bolygón egyszer véget ér. A dollármilliók, amiket esetleg felhalmoztál, nem fognak segíteni rajtad. Kezdj el időben felkészülni, mielőtt túl késő lenne megpróbálni elszakadni attól, ami eddig csapdában tartotta a tudatodat.

Függetlenül attól, hogy melyik oldalon állsz, téves a hozzáállásod.

Azért tévedsz, mert egy oldalon állsz, mert csak fél entitás vagy. Tegyük fel, hogy fehér férfi vagy, és úgy gondolkodsz, mint egy fehér férfi. Először is meg kell tanulnod úgy is gondolkodni, ahogy egy fehér nő gondolkodik, és aztán meg kell tanulnod más fajok tagjaihoz is viszonyulni. Mindezt nem fogod tudni megtenni mindaddig, amíg a fehér férfiként funkcionálás csapdájában ragadsz. Ugyanez vonatkozik minden más eltérésre is. Ha egy úgynevezett keresztény vallásba születtél, vagy ha bármilyen okból magadévá tetted ezt a hitet, képesnek kell lenned arra, hogy tudj viszonyulni más vallások követőihez is. Ez azt is jelentheti, hogy teljesen fel kell hagynod a kereszténységgel, és nyitottnak kell lenned a Mindenahatóról alkotott más elképzelésekre is. A vallás a hit töredezettsége. Az emberiségnek soha nem volt egyértelmű elképzelése arról, mi is valójában az Isten, de egy lehetséges természetfeletti erő magyarázatát mindig megkísérelte. A megértés keresése azért volt különböző, mert régen, amikor még nem volt lehetséges a világméretű kommunikáció, az egymással nem érintkező különböző embercsoportok másként közelítették meg a kérdést. Most, hogy mindannyian kapcsolatban állunk egymással és elegendő ismerettel rendelkezünk, az Istenről alkotott eltérő nézeteket el kellene temetni, és a megértés együttes keresésének kellene érvényesülni. Számodra, az egyén számára, aki reméli, hogy túléli ezt a földi életet és eljut a létezés következő fázisába, az a fontos, hogy el tudj vetni minden gondolatot, minden elképzelést, ami a vallás bármely formájához kötődik, és nyitva hagyd a tudatodat, hogy szabad kapacitásod legyen befogadni azokat az impulzusokat, amelyek helyes irányba terelhetik a gondolkodásodat. Ha nehezen szabadulsz meg mélyen gyökerező gondolatoktól, ajánlom figyelmedbe Lew Miller "Your Divine Connection" című könyvét.

Sok könyv és videó, amely vallásokat próbál tanítani, szinte semmitmondó. Némelyik egyenesen félrevezető, eltéríti a figyelmet a lényegről. Minden kutatásnak, minden tanulmánynak, arra kellene összpontosítania, hogy megtalálja, meghatározza, megmagyarázza a tökéletesség szintjét, amit el kell érnünk, nem pedig arra, hogy újra meg újra idézze az ismétlődő, elavult információkat. Különösen azokkal legyünk óvatosak, akik a vallást üzleti vállalkozásukká teszik. Őket nem igazán mások üdvözülése motiválja, őket inkább a pénzszerzés érdekli. Az esetek többségében nem döbbennek rá, hogy amit tesznek, az egyenesen a "pokolba" veszi őket. Az én szótáramban a pokol azt a semmit jelenti, ami akkor következik, amikor az ember élete véget ér anélkül, hogy a léleknek lehetősége lenne felemelkedni egy következő, remélhetőleg magasabb fázisba.

Rendkívül fontosnak tartom, hogy távol tartsuk magunkat politikai ideológián alapuló szövetségektől, legyen szó akár egy kis csoportusulásról, akár egy hatalmas katonai szervezetről. Miért? Mert a szövetségek általában mások hátrányára jönnek létre. Még ha védekezés céljából szövetkezel is másokkal, akkor is rossz úton jársz. Az egyetlen valódi és abszolút védelem a Teremtővel való szövetkezésből fakadhat. Ha ezt már el tudod hinni, akkor bizonyára azt is érted, hogy ez miért lehetséges és hogyan működik. Bármi olyat tenni szándékosan, ami másokat bármilyen módon hátrányos helyzetbe hoz, abszolút helytelen, és amíg nem így gondolkodsz, határozottan hiszem, hogy nincs esélyed a következő fázisba jutni (mert ahelyett, hogy elősegitenéd az isteni tervet, hátráltatod azt).

Amíg bárki ellen vagy, addig tévedsz. Persze lehet azzal érvelni, hogy rendkívül összetett világban élünk. Még azt is felhozhatnád, amit említettem a folyamatos konfliktusról, amelyre a tudat stimulálásához és fejlődéséhez van szükség. Igen, az emberiség állandó harcban áll önmagával. Neked azonban, mint a létezés következő fázisába eljutni akaró egyénnek, képesnek kell lenned felülemelkedni ezen a harcon, képesnek kell lenned szembe menni a trendekkel, és rendelkezned kell az akaraterővel, hogy mindezt akár egyedül is tedd. Egyedül is, mert aligha vannak túl sokan a hasonlóan gondolkodók, esélyed a velük való találkozásra nem nagy.

Sokan szeretik az állatokat. Én is szívesen nézem őket, ha viccesek vagy okosak. Hogy van-e lelkük vagy tudatuk, az még megválaszolandó kérdés. Itt csak azért említem őket, hogy összehasonlítsam viselkedésüket az emberekével. Nem szeretem a ragadozókat. Nagyon elszomorít, amikor pl. a képernyőn látom, amint egy oroszlán vagy egy tigris elkap és megöl például egy fiatal gazellát. Sokan mondják, hogy a természet már csak így működik. Számomra ez elszomoritó. Sajnos az emberi természet is ragadozó. A katonák vagy civilek halálát eredményező háborúk nem nagyon különböznek attól, mint amikor állatok ölik egymást. Az erősebbek megölik a gyengébbeket. Szerintem jobb, ha nem akarsz, és nem is leszel hajlandó arra, hogy bűnrészese legyél bármilyen háborúnak.

Talán genetikailag arra vagyunk programozva, hogy részt vegyünk a konfliktusokban, de lehet, hogy a tudatunkat folyamatosan bombázzák nemcsak pozitív, hanem negatív impulzusok is, amelyek vagy az egyik vagy a másik irányba hajlásra ösztökélnek bennünket. Rajtunk múlik, hogy megmutassuk a Teremtőnek, megvan bennünk az, ami ahhoz kell, hogy ellenálljunk a korlátok közé csábításnak, hogy megmutassuk, értjük, képesnek kell lennünk az önálló gondolkodásra, hogy megmutassuk, tudjuk, hogyan kell kiállni a próbát. Függetlenül attól, hogy a konfliktus melyik oldalán állunk, az egyetemes alapelvek, a parancsolatok nagyjából mindenki számára ugyanazok. Akár a jobb, akár a bal oldalon harcolunk, és még ha nemes szándékkal is, még ha teljes mértékben hiszünk is abban, hogy a harcunk jó ügyért folyik, és a harcunk igazságos, előbb-utóbb képesnek kell lennünk arra, hogy megszabaduljunk a programozottságunktól. Amint kialakítottunk egy független gondolkodásmódot, amint megszabadultunk mindenféle ideológiai függőségtől, és valóban tovább akarunk lépni ebből a korlátozott létből, akkor lehet esélyünk arra, hogy elérjük a tudati fejlődésnek azt a szintjét, ahol a létezés egy magasabb formájába történő átmentődés lehetséges.

Ha arra sem vagy hajlandó figyelni, ami kihívást jelentene csapdába esett tudatodnak, esetleg felszabadítana, és mellőzöd a teljesebbé válás lehetőségét, akkor tévúton jársz.

Ne feledd, a konfliktusok állandó jellegűek. Bizonyára úgy van megtervezve - a Teremtő által -, hogy ez így legyen. Ez biztosítja a próba terepet. Arra programozódtunk, hogy részt vegyünk a küzdelemben, hogy a tudatunk megkapja azt a szükséges stimulációt, ami segíti a fejlődését. Itt van a bökkenő. Idővel rá kell jönnünk, hogy amíg a harcban ragadtunk, addig nem diplomáztunk. Nem kell felforgatnunk az életünket, nem kell feladnunk a szakmánkat vagy a normális életünket, de abba kell hagynunk a pártoskodást, képesnek kell lennünk arra, hogy az ideológiai meggyőződéseket kitisztítsuk a tudatunkból. Ne fordítsunk különösebb figyelmet azokra a vezetőkre vagy nagyhatalmú politikusokra, akik mindent megtesznek azért, hogy megpróbáljanak bennünket követőikké tenni, ők valószínűleg csak eldobható tartozékai a "Nagy Terv"-nek. Legtöbbjük valószínűleg soha nem fog kilépni abból a szerepből, amire programozódtak, és nem lesz esélyük az átmentésre. (A Mór megteszi kötelességét, a Mór mehet.)  Nem nemes egy ügy, amíg az az  ellenkező oldalon áldozatokkal jár. Egy igazán nemes ügy mindenkinek hasznára válik.

Tehát törekedjünk arra, hogy megszabaduljunk attól az egyoldalú szereptől, amire programozódtunk. Gyomláljuk ki tudatunkból az ideológiai meggyőződéseket. Ha ez sikerül, teljesebb megértést nyerhetünk létünkről, és elérhetjük a mentális érettségnek azt a szintjét, ahol a létezés egy magasabb formájába való átalakulás lehetséges. Hiszem, hogy a Teremtő azt akarja, hogy innen továbblépjünk, de rajtunk múlik, hogy bebizonyítsuk, megvan bennünk, ami ehhez szükséges. Természetesen lehetséges, hogy nincs túlvilág, és én és még sokan mások is a lehetetlent reméljük. Ha azonban van, nem szeretném megkockáztatni, hogy lemaradjak róla.

Törlődni fogsz?

Ki nem hallotta még azt a vallási kifejezést, hogy üdvözülni, vagyis megmentve lenni?

Végre a számítógépek korában vagyunk, és végre felismerhetjük, mit is jelenthet valójában az üdvözülés. Azt jelentheti, hogy a lényeged, az a részed, amely ugyanúgy nem anyagi, mint egy fájl a számítógép merevlemezén, nem tűnik el a semmiben, amikor a fizikai tested meghal. Ugyanúgy, ahogyan egy fájlt elmentesz egy másik tárolóeszközre, a Teremtőnk (Istenünk, Allah, Jahve, vagy bármilyen nevet, nyelvet szeretnél), elmentheti a "lelkedet", azt a bioelektronikus fájlt, ami Te vagy (vagyis nem a tested). Nyilvánvaló, hogy a "lelked" az identitásod, az egód, a tudatod, az emlékeid, stb. kombinációja, vagyis minden egyéb, mint a fizikai tested, a "hardver".

Elmentenél egy olyan fájlt, amit nem érdemes elmenteni, vagy egy olyan fájlt, ami sérült? Valószínűleg nem. Vajon a Teremtőnk elmentene egy "lelket", ha az sérült vagy elmentésre érdemtelen? Valószínűleg nem.

Folytatáshoz kattintson a Menu-ben a Part 2-ra